-Zayn, beszélnünk kell.-halottam a hangján valami drámait, de nem tudtam mi lehetett
-Ok, de először is, ki Ő?-mutattam a kigyúrt pasira
-Ja,igen. Tudod Zayn ő a barátom, Thomas. Erről akartam veled beszélni, úgy értem kettőnkről. Nem fog működni közöttünk. Azért jöttem,hogy békésen váljunk el, ne haragba.
-A BARÁTOD???? BÉKÉSEN???-ordibáltam, mivel a házban csak mi voltunk nem zavartam senkit
-Ne kapd fel a vizet,Zayn. Nem akarok veszekedést-mondta nyugodt hangon,nem tudam,hogy lehet valaki ennyire nyugodt
-Ne kapjam fel??? Elmentem egy koncertre és máris összejöttél valakivel?? Ne legyek ideges?? Tudod mit, nem is érdekel. Nekem olyan társ kell, aki mellettem van jóba rosszba, de most MENJETEK EL!- mondtam erőteljes hangon
- Rendben sajnálom, hogy így kellett elválnunk...- meg se hallgattam mit akar mondani, kivezettem őket az ajtón.
Olyan erősségű düh árasztott el, ami mostanáig még sosem. Kívül ideges voltam,belül pedig összetört. Nagyon szerettem Aria-t, ő volt a mindenem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen el lehet veszíteni olyan embert akiért az életünket is adnánk. De ebbe sajnos bele kell törődnöm.
Egész délelőtt aludtam,nem bírtam felkelni, de amikor hazajött anya, fel kellett kelnem. Segítettem neki az előkészülődésben, mert jönnek ma a család és a barátok grillezni egyet. Már olyan régen találkoztam velük,de sajnos nincs most jó hangulatom.
Gyorsan még lezuhanyoztam a vendégek előtt, muszáj "lemosnom" magamról a szomorúságot. Amikor lementem,egy új váratlan kép fogadott. Ott állt Aria és az új pasija. Anya odajön és a fülembe súgta: "Ugye nem baj, meghívtam Aria-t és a testvérét?"
-Nem, dehogy Anya, csak egy baj van.
-Mi baj,Zayn?
-Hogy Thomas nem Aria testvére, hanem az új barátja.
Anya nem tudott mit mondani, de láttam rajta hogy azonnal kizavarná őket, de én nem mondtam többet,csak próbáltam viszonylag boldog arcot vágni mindenhez, néha még nevettem is.De egyszerűen annyira rossz volt őket együtt látni, persze a vendégek még mindig azt hitték,hogy Aria az én barátnőm.Nem mondtam el,mert nekem is nagyon nehéz felfogni és azért sem, mert akkor kiszivárog és már reggelre ezzel lesz tele az internet. Most főleg a pletykákra nem vagyok kíváncsi.
Másnap arra kelek, hogy valaki üzenetet írt. Megnéztem és valahogy vidámabb lettem, Harper üzent.
H:"szia,felébredtél?"
Z:"Most keltem,mizujs?"
H:"Pénteken koncert,<3"
Z:"Bizony,én már nagyon várom"
H:" Kapok egy képet a barátnőddel?"-ennél a résznél elfogott a sötétség, a bánat és a szomorúság
Z:" Rólam kaphatsz, de nincs barátnőm."
H:" Nem Aria-val jársz?"
Z."Tegnapig én is úgy tudtam,de ezt ne mond senkinek."
H:"Igazán sajnálom,de nyugi nálam biztonságban vannak a titkaid. :)"
Z:" Köszönöm,most mennem kell,még beszélünk,szia."
H:Szya"
Az este hátra levő részében próbáltunk a fiúkkal. A zene egy kicsit elterelte a figyelmem. Olyan jó volt átadni magam a zenének és csak énekelni, nem kellett semmire figyelni. Sem a rajongókra,sem arra hogy le ne essek a színpadról, egyedül csak a zenére. Annyira élvezem az ilyen alkalmakat. Imádok énekelni, Ha nem lenne a zene, akkor az emberiség se lenne. Próba után ott maradtam még a próba termünkben, megnézni a dal listát, amit Londonban fogunk előadni. Nagyon izgatott vagyok már a koncert miatt és Harper is izgat,hogy valójában is olyan kedves, mint interneten keresztül. Mire hazaértem éjfél lehetett,de nem tudtam elaludni,ezért lementem a zongoránkhoz és elkezdtem összehozni egy dalt. Két és fél óra múlva, tombolva énekeltem és zongoráztam az új szerzeményem. A dalba beleírtam minden érzelmemet és fájdalmamat. Annyira azonosulni tudtam a zenével.Fel is vettem és elküldtem a fiúknak aztán a menedzserünknek. Arra várva, hogy hogy tetszik nekik,de eltelt azóta még egy fél óra,de még nem üzentek. Amikor ránéztem az órára, 5.00-át mutatott. Arra gondoltam,hogy elmegyek a pékségbe. Kiment az álom a szememből. Még nem volt teljesen világos,de már világosodott, fura érzés volt sétálni ilyenkor az utcákon,pedig kiskoromban minden reggel iskolába menet itt vettem a reggelim. Eszembe jutottak a régi "szép" iskolás emlékek,ekkor eszembe jutott, hogy meg kéne látogatni a régi iskolám, hátha örülnének nekem.
Amikor hazaértem, a szüleim nagyon örültek a friss reggelinek.
-Mikor keltél Zayn?-hallottam a konyhából anyám lágy hangját
-Nem is aludtam,olyan éjfél volt mire hazaértem. Utána írtam egy számot, zongora kíséretében. Ma ellátogatok a régi sulimba.
-Ez nagyszerű ötlet,Fiam.-mondta apám
-Biztos fognak örülni fognak neked Kincsem.-mondta anya
-Remélem...
Összeszedtem magam és elindulta a dombon lefele a már
jól ismert úton, kiskoromban naponta volt, hogy 5-ször is megtettem egy nap.Nagyon szerettem mászkálni már gyerek koromban.
Ahogy beléptem az iskolába,síri csönd volt,éppen tanítás volt. Az utam egyenesen a tanáriba vezetett, hogy megkeressem a volt ofőm. Meg is találtam.
-Szia Zayn,már nagyon régen láttalak.
-Csókolom tanárnő, most egy pár napig itthon vagyok és gondoltam,hogy meglátogatom a régi sulim.-mondtam feldobódva
-Nagyon jól tetted,tudod hogy itt mindig szeretettel várunk. Megnézheted az új osztályom, nagyon aranyosak és mindig mondom, hogy te is az én osztályomba jártál.
-Természetes, hogy megnézem őket. Hahah.
-A termetek nem változott semmit mióta elmentetek.
- Fura újra itt, már olyan régen jártam itt.
-Mesélj valamit. Mi a helyzet együtt vagytok még Aria-val?
-Hát, sajnos nem rég szakítottunk. De egyébként semmi más nincs velem, épp most fejeződik be a turnénk,Londonba fogunk zárni. Hamarosan lesz egy vagy két számunk.-hirtelen megszólal a telefonom.
- Elnézést,tessék menni,megyek majd,de ez egy fontos hívás
-Rendben,várunk.
"- Szia Zayn, a szám egyszerűen hihetetlen, nagyon klassz. Ha a skacoknak is tetszik, lehet belőle valami. Nagy robbanás lenne. Igaz a hír, hogy szakítottatok Aria-val?
-HONNAN TUDOD????
-Mondta anyukád, nyugi még nem tudja más.Sajnálom, jobb lány érdemelsz,már mondtam neked,nem is egyszer.
-Rendi,majd beszélünk a sulimba vagyok.
-ok,szia"
Ahogy beléptem az osztályterembe minden gyerek elkezdett mosolyogni és minden gyerek elővett egy lapot.Biztos autógrammot szeretnének. Visszagondoltam a régi "szép" időkre,amikor én ültem a padok mögött és azon izgultam ,hogy ne engem feleltessenek,mert már megint nem tanultam. Vicces,szép emlékek kötődnek az iskolás éveimhez.A tanárnő bemutatott,aztán aki szeretett volna képet azzal csináltam és mindenkinek adtam autógrammot. Miután a gyerekek elmentek ebédelni, bementem a tanáriba és köszöntem a volt tanáraimnak, váltottam mindenkivel egy-két mondatot.
Ezután a kis "kiruccanás" után bementem egy kávézóba,kértem egy jó erős kávét. Nagyon fáradt voltam. Pedig még a fiúkkal is kell próbálni,ezért nem is mentem haza, hanem a kávézó után a próba terembe mentem.A próba mint mindig nagyon kemény, fárasztó, de ugyanakkor felszabadító is volt. Az egész stábnak előadtam az új szerzeményem,mindenkinek nagyon tetszett, ezért úgy döntöttünk, hogy szét osztjuk, hogy mindenki tudjon benne énekelni. Kiadjuk!!!Ez lesz az első szám, amit kiadunk amit én írtam egyedül. Mire nem képes a fájdalom??
Ekkor eszembe jutott egy bosszú.Megfizetnek a fájdalmamért.
Remélem tetszett!
Üdv.Sarah T.
Ahogy beléptem az iskolába,síri csönd volt,éppen tanítás volt. Az utam egyenesen a tanáriba vezetett, hogy megkeressem a volt ofőm. Meg is találtam.
-Szia Zayn,már nagyon régen láttalak.
-Csókolom tanárnő, most egy pár napig itthon vagyok és gondoltam,hogy meglátogatom a régi sulim.-mondtam feldobódva
-Nagyon jól tetted,tudod hogy itt mindig szeretettel várunk. Megnézheted az új osztályom, nagyon aranyosak és mindig mondom, hogy te is az én osztályomba jártál.
-Természetes, hogy megnézem őket. Hahah.
-A termetek nem változott semmit mióta elmentetek.
- Fura újra itt, már olyan régen jártam itt.
-Mesélj valamit. Mi a helyzet együtt vagytok még Aria-val?
-Hát, sajnos nem rég szakítottunk. De egyébként semmi más nincs velem, épp most fejeződik be a turnénk,Londonba fogunk zárni. Hamarosan lesz egy vagy két számunk.-hirtelen megszólal a telefonom.
- Elnézést,tessék menni,megyek majd,de ez egy fontos hívás
-Rendben,várunk.
"- Szia Zayn, a szám egyszerűen hihetetlen, nagyon klassz. Ha a skacoknak is tetszik, lehet belőle valami. Nagy robbanás lenne. Igaz a hír, hogy szakítottatok Aria-val?
-HONNAN TUDOD????
-Mondta anyukád, nyugi még nem tudja más.Sajnálom, jobb lány érdemelsz,már mondtam neked,nem is egyszer.
-Rendi,majd beszélünk a sulimba vagyok.
-ok,szia"
Ahogy beléptem az osztályterembe minden gyerek elkezdett mosolyogni és minden gyerek elővett egy lapot.Biztos autógrammot szeretnének. Visszagondoltam a régi "szép" időkre,amikor én ültem a padok mögött és azon izgultam ,hogy ne engem feleltessenek,mert már megint nem tanultam. Vicces,szép emlékek kötődnek az iskolás éveimhez.A tanárnő bemutatott,aztán aki szeretett volna képet azzal csináltam és mindenkinek adtam autógrammot. Miután a gyerekek elmentek ebédelni, bementem a tanáriba és köszöntem a volt tanáraimnak, váltottam mindenkivel egy-két mondatot.
Ezután a kis "kiruccanás" után bementem egy kávézóba,kértem egy jó erős kávét. Nagyon fáradt voltam. Pedig még a fiúkkal is kell próbálni,ezért nem is mentem haza, hanem a kávézó után a próba terembe mentem.A próba mint mindig nagyon kemény, fárasztó, de ugyanakkor felszabadító is volt. Az egész stábnak előadtam az új szerzeményem,mindenkinek nagyon tetszett, ezért úgy döntöttünk, hogy szét osztjuk, hogy mindenki tudjon benne énekelni. Kiadjuk!!!Ez lesz az első szám, amit kiadunk amit én írtam egyedül. Mire nem képes a fájdalom??
Ekkor eszembe jutott egy bosszú.Megfizetnek a fájdalmamért.
Remélem tetszett!
Üdv.Sarah T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése