4 rész

A mai napon indulunk Londonba,még a koncertig van néhány nap,de még fel kell állítani a színpadot.Én személy szerint nagyon várom már a londoni koncertet és persze a Harper-rel való találkozásomat is. Biztos nagyon aranyos és kedves lány lehet. Az elmúlt héten szinte nem volt olyan nap, hogy ne beszéltünk volna egymással. De nem kapcsolatra értem ezt az egészet, Én nem  tekintek Harper-re barátnőként meg ezek után se fogok , csak mint barát. A múltkor pl Skype-on beszéltünk, nagyon kedves volt.
A repülőtérre való indulásig még gyorsan lezuhanyoztam és elpakoltam a fontos dolgaim(telefon töltő,egy könyv amit a régi sulimba kaptam és persze a zenelejátszóm), utánna a szüleimtől is elbúcsúztam mert a banda és a stáb együtt indul a reptérre. Most viszont már a magán repülőnkkel megyünk. Amíg odaérünk addig megnézzük a filmünket, mert még mi nem is láttuk. Amire véget ért a film, addigra oda is értünk. A reptéren már vártak ránk a rajongók, viszont most sajnos nem adhattunk, mert mennünk kellett próbálni, de holnap így is nagyon sok rajongónak lesz alkalma velünk beszélni, fényképet készíteni  és  persze aláírást kérni is.
Még mielőtt próbáltunk volna, elfoglaltuk a szállásunkat, egy 5 csillagos szálloda elnöki lakosztályán. A szálloda gyönyörű volt belülről és természetesen kívülről is. De sajnos nem időzhettünk sokat, mert sokat kell még a koncertig próbálni. A koncertig már csak 2 nap van hátra és még sok a teendő.
A próba egészen éjszaka 2-ig elhúzódott. Úgy döntöttünk, hogy az ú számomat előadjuk majd. Annyira feldobott, hogy a saját szerzeményemet fogja hallgatni több ezer ember, mert eddig a számainkat közösen írtuk meg.
A szállodába mindenki saját lakosztályt  kapott. Amikor bementem az én lakosztályomba, azon nyomban ráugrottam az ágyra és már aludtam is, mint a bunda.
Reggel arra keltem, hogy valaki trombitál(!!!), mondom "WTF?" aztán rájöttem, hogy csak Harry hülyéskedik reggel 7-kor(!!) ilyen korán általában azt se tudom ki vagyok, főleg hogy a tegnapi nap hogy kimerített.De nincs mese, fel kellett kelnem. Lezuhanyoztam és már rögtön mentünk is reggelizni.
Reggeli után volt egy kis szabad időnk, addig elmentem körbe néztem a városban. Vettem a családomnak egy-egy szuvenírt. Amikor ránézek az órámra, szinte sokkot kaptam. Már egy órája a próbán kéne lennem. Előveszem a telóm,gyoran betelefonálok(gondolom magamban),de amikor előveszem láttam, hogy lemerültem. "Csak én vagyok ilyen szerencsétlen". Megállítottam egy taxit és amilyen gyorsan csak tudtam elindultam. A taxis nem ismert fel, így nem kellett dupla árat fizetnem,mer általában ha felismernek akkor duplán kérnek, úgy vannak vele, hát úgy is telik,nem?
Késve ugyan, de megérkeztem. Nem sok mindenről maradtam le,mert az én dalom próbálták én meg azt nagyon tudom.
-Bocs a késésért, eltelt az idő, a telóm meg lemerült.-mondtam félvállról véve
-Semmi gond,Zayn. Úgyis a te dalodat próbáltuk végig.-mondta a stábunk vezetője,aki egyben az ének tanárunk is
-Sőt, ha akarsz,ma el is mehetsz. A srácoknak nem nagyon megy még, szóval ezt fogjuk ma gyakorolni.
-Rendben, akkor vacsinál talizunk.- és el is köszöntem

Ahogy kiértem elővettem a telóm,mert amíg ben voltam(kb 15 perc) töltött a telóm. Az az ötletem támadt, hogy felhívom Harper-t, hogy talizzunk.
-Haló,te vagy az Harper? Itt Zayn.
-Ujj, igen én vagyok.-hallottam hogy a háttérben ott sikoltoztak a barátnői
-Tudnánk talizni,ma "szabad" napos vagyok
-Persze, a szálloda melletti kávézó?Ott dolgozok, most is épp itt vagyok.
-Rendben, negyed óra és ott vagyok,de ha lehet akkor ketten találkozzunk.
- Oké,persze.Várlak,szia- és már le is rakta
Biztos nem fogok uncsizni,gondoltam magamban.

Egy negyed óra múlva megérkeztem a kávézóba, nagyon barátságos kis hely. Jó itt lenni, ha unatkozik az ember. Leültem egy asztalhoz, azonnal jött is Harper.
-Szia Zayn, én vagyok Harper.
-Szia, leülsz?
-Bocs,de épp munka időben vagyok,de ha tudsz várni fél órát, nagyon szívesen.
-Harper, nincs itt a főnököd véletlenül?--kérdeztem titkozatosan
-De,miért?
-Beszélhetnék vele, hogy ma hamarabb befejezd a munkát?
-Igazán? Mindjárt szólok neki.-mondta nagyon örülve
Meg is érkezett a főnök,olyan ismerős volt nekem...
-Jó napot! Zayn Malik vagyok, azt szeretném kérdezni, hogy ma Harper nem végezhetne hamarabb?-kérdeztem illedelmesen
-Persze,miért is ne? Nagyon örülök, hogy vendégül láthatunk Zayn, mit kérsz?
-Köszönöm, egy pohár bort elfogadnék.
-Azonnal hozom,Harper te pedig mára végeztél.-mondta nyugodt hangom
-Nagyon szépen köszönöm Zayn. Hogy vagy ma? Mikor éreztetek?
-Fáradtan vagyok,tegnap délután érkeztünk, de most ne rólam beszéljünk,hanem rólad. Mesélj  magadról!
-Hát... itt lakom Londonba, születésem óta. Van 2 testvérem. Apám kiskorunkban elhagyott minket a nővéremmel és a bátyámmal együtt.Azóta anyánk nevelt minket, de már mind a hárman külön lakunk, és a kávézó fölött. A testvéreim pedig New York-ban. -mondta a tőle megszokott kedves és aranyos hangon
-Igazán sajnálom, hogy elhagyott titeket az apátok, és azóta tudsz róla valamit?-kérdeztem kíváncsi hangon
-Semmit, állítólag külföldön él boldogan az új családjával.
Már vagy 3 órája beszéltünk...
-Harper, igazán sajnálom, de mennem kell.Pénteken találkozunk. Holnap reggel pedig beugrok egy kávéért. Nagyon finom a kávétok.
-Rendben és nagyon várom az újabb találkozót.

A kávézó után visszamentem a szállodába és hazatelefonáltam, hogy minden rendben(tudom mint egy iskolás,de így mindig megnyugszanak a szüleim).A telefonálás után azonnal aludtam, igaz hogy még csak 3 óra volt, de vacsoráig ki akartam magamat pihenni. Két óra múlva arra kelek,hogy csörög a mobilom.Lucas hívott,Lucas egy gyermekkori jó barátom. Kiskorunkban mindent együtt csináltunk.
-Zayn, nem zavarlak?-hallottam valami szokatlant a hangjában
-Dehogy,baj van Lucas?
-Nem, csak hallottam, hogy itt Londonban lesz koncertetek. Én is itt vagyok pillanatnyilag. Össze tudunk futni esetleg, ha van annyi időd? Szívesen bemutatom a menyasszonyomat.
-Persze, én 8 óráig ráérek. Hol tudunk találkozni?
-Gyere az óriás kerék melletti szálloda bejáratánál várlak.
-Renben,ott vagyok egy fél óra.-és már le is raktam

Gyorsan felöltöztem, és már indultam is a bérelt kocsimmal.Igen, délután béreltem egy kocsit. Fél óra múlva már a bejáratnál vártam, nem is kellett sokat várni, 2 perc múlva jött is Lucas.
-Húú, de pontos vagy!-mondta meglepődve mikor látta, hogy már ott állok
-Siettem.
Utána bemutatott a menyasszonyának és a keresztlányának, aki most velük nyaral. Ezután meghívtak egy vacsorára a saját(!!!) éttermükbe.Ott nagyon jól elbeszélgettünk a múltról és a jelenről is esett pár mondat.
-Lucas, nagyon sajnálom,de vissza kell mennem a stábhoz. Remélem még találkozunk valamikor.Ha New York-ba jársz hívj.-mondtam sietősen
-Rendben haver, én köszönöm hogy tudtunk talizni. Szia

Éppen pár perccel értem hamarabb, mint a többiek. Elmentek vacsorázni,de én mondtam, hogy nem rég ettem, meg igazából gombát ettek, amit én nem nagyon szeretek. Vacsora után az egész stábbal kiülünk a nappaliba(a közös nappaliba) néhányan csocsótak,tv-tek, kártyáztak,stb. Az est végével a fiúkkal előadtuk az új számot. Mindenkinek nagyon tetszett.

Egész éjszaka, a bosszún törtem a fejem,de megvan a legjobb pillanat/alkalom, mégpedig a koncert estéje lesz a legmegfelelőbb.


Remélem tetszett!
Sarah T.