16 Rész

- A vizsgálatok alapján és egy nagy megbeszélés után, úgy döntöttünk a kollégákkal, hogy .... - majd tartottak egy kis szünetet, aztán így folytatta a főorvos:
-Zayn Malik betegünket, hazaengedjük, a daganat csoda módján visszahúzódott. Sok sikert kívánok magának! Elhagyhatják a kórházat! - mikor kimondta ezeket szavakat, mindkettőnknek könnycsepp szökött a szemébe, és megöleltük egymást. Még sohasem örültem ennyire egy hírnek, mint most.
    Miután összeszedtük magunkat, a kisebb sokk után összepakoltunk, vagyis Harper összepakolt nekem, ez után már mentünk is kijelentkezni. A sikeres kijelentkezés után, még 15 perc volt, mire elértünk a kocsinkhoz, ugyanis riportere és rajongók sokasága tört utat magának a bejáratnál, hogy első sorból lásson. A rajongók mindig felvidítottak, de  most a tömeg között a legtöbb az újságíró, így nem álltam meg, és nem is válaszoltam a kérdésekre. Most sokan biztos azt gondolják, hogy milyen egy bunkó vagyok, de hiába válaszolok, úgyis át fogják szerkeszteni. Mindegy mit mond az ember, úgysem azt fogja visszahallani. Azzá írják át a szavaimat amit az emberek akarnak hallani, de az évek alatt rájöttem, hogy fontosabb híreket jobb személyesen (internetes profilunkról) közölni, mint az újságíróknak megmondani, mert akkor mindent írnak az újságok csak épp a valóságot nem.
  Így amikor hazaértünk, gyorsan rámentem a Twitter fiókomra és írtam egy gyors twittet, miszerint: "Köszönöm a sok üzenetet és twittet amit kaptam tőletek. Örömmel mondom, hazaengedtek és megszűnt a daganatom is! Szeretlek és még egyszer köszönöm a sok támogatást! xoxo:Zayn"

Másnap úgy döntöttünk Harper-rel, hogy megünnepeljük a hazaengedésemet, így egy kis csinos étteremben ebédeltünk, utána bementem a stúdióba, hogy újra elkezdjünk próbálni a srácokkal.
A próba közepén kapok egy váratlan telefonhívást, mégpedig Harper-től.
-Zayn, nagy baj van. Bethany ikertestvérem megakar minket látogatni. Inkább veled akar találkozni mint velem. Nagy fanod. De sose jöttünk ki jól, nem akarom hogy jöjjön! Mit csináljak? - hallottam Harper kétségbe esett vékony hangját
-Eljön, itt tölt pár napot é utána végleg eltűnik. Pár napot te is kibírsz - mondtam neki komolyan
-De Zayn, Utálom! - ez már csak nyávogás volt
-Kibírod! Hívd el egy hétvégére. Nyugi, nem lesz baj! - mondtam neki nyugodt hangon
- Jóvan, most hétvégére fogom meghívni. Rendi? - kérdezte most már normál hangon
-Rendi, de most mennem kell, puszika! - és már le is raktam

3 nap múlva elérkezett a kevésbé várt hétvége, Bethany-val. Szombat reggel Harper-rel együtt indultunk a repülőtérre Bethany-ért. Mikor megjött, azonnal a nyakamba ugrott(!!) Miután leszállt rólam, odaköszönt Harper-nek és már indultunk is haza. Ebédre Harper készült, nagyon finom csirkét sütött. Amíg ő főzött, addig én Bethany-val beszélgettem és énekeltem is neki. Nagyon megdöbbentő a hasonlóság. Teljesen úgy néz ki mint Harper, kivéve, hogy Bethany-nak vörös a haja, de én mondom nagyon dögösen áll neki.  Ebéd után a csajok elindultak egy kis shoppingol-ásra. Miután visszajöttek, minden ruhadarabot megmutattak nekem is. Őszintén szólva nagyon untam. Azt a sok ruhát és még meg is kellett dicsérnem. Harpernek igaza volt, Bethany nagyon fárasztó.
Másnap annyi volt a programunk, hogy elmentünk mozizni. Én nem tudom, hogyan de a két testvér közé szorultam. A film nem volt valami nagy szám, de a csajoknak nagyon tetszett. A mozi után, végre valahára kivittük Bethany-t a reptérre. Amikor tőlem búcsúzott, odasúgott a fülembe, mégpedig:
-Zayn, én szeretlek - úgy suttogta, hogy senki se hallja csak én
Erre nem tudtam mit mondani...

Remélem tetszett!
Üdv: Sarah T.

15 Rész

Már pár hete, itt roskadok ebben a dohos kórházban. Sokan úgy gondolják, hogy mivel én "sztár" vagyok, így különleges ellátásban részesülök, de ez egy hatalmas tévhit. Ugyan olyan menzás kaját kapok mint a többi beteg és még van valami (új) betegségem,. így még Harper se hozhat nekem kaját.Minden napom ugyan olyan unalmas és szürke. Felkelek-reggeli-vizsgálat-séta-ebéd-alvás-vizsgálat-alvás
Minden egyes áldott nap, ugyan ez a körforgás...
Harper minden nap meglátogat, jó érzés, hogy még van valaki az életemben, aki foglalkozik velem.
A mai nap más volt, ezt már reggel is éreztem. Reggel nem jöttek be hozzám az orvosaim, a reggelit is csak később kaptam meg, az indok a késésre az volt, hogy egy megbeszélésen vannak a főorvosok. Ezt nem tudtam még akkor hova tenni, így hát nem foglalkoztam vele.
Délután Harperrel voltunk sétálni, ő is nagyon furcsa volt ma egész nap. Rákérdeztem, hogy mi nyomasztja, de csak egy semleges választ kaptam a kérdésemre. Tovább sétáltunk, mire visszaértünk már vártak a főorvosok, hogy vigyenek a vizsgálóba. Miután minden vizsgálat lezajlott a főorvősúr odasietett Harpehez és a fülébe súgott valamint, aztán tovább ment.
Este fudball meccs nézés közben Harper odafordult hozzám, és így szóét:
-Zayn.. Ma jött egy orvos Afrikából, hogy megbeszélést tartsanak a betegségedről, ugyanis agydaganatod van... láttam a könnycseppet a szép kék szemében
-Hogy lehet hogy még csak most tudtam meg?? - szinte már ordibáltam
-Afrikából azért jött, hogy megvizsgálja a gyógyszer, amit még csak patkányokon vizsgáltak, ugyanis ez a daganat ami neked van, az kb ezer évente 1-2 embernél van és most fejlesztik a gyógyszert...- most már tisztán látszódott a könny az arcán
-Harper én NEM VAGYOK patkány. EMBER vagyok, a gyógyszer nagy valószínűséggel így nem fog hatni, egy gyógyszer végkifejlesztése több tíz éveket vehet igénybe -  ordítottam Harper arcára
-Tudom - szinte suttogva mondta, és gyorsan megcsókolt és már ki is rohant a kórházi szobámból...

3 héttel később

Az állapotom sajnos még csak rosszabbodott. Az afrikai főorvos, sem találkozott még ilyen beteggel, így az orvosok is tehetetlenek az esetemben. Minden második napon én vagyok az újságok címlapjain. Több és még több hazugságokat terjesztenek rólam. Múlthéten adtam egy interjút, azóta azt az interjút háromféle módon, más válaszokkal olvastam vissza... Ennyire megbízható a bulvár...
Minden órában van egy ágyröggénem, amin nézik , hogy nincs-e újabb daganat az agyamban. Mióta romlik az állapotom, azóta csak annyira mehetek ki az  udvarra, hogy egy gyors kört tegyek a kórház körül. Eddig napi több órát is tölthettem a szabadban, most viszont csak maximum fél órát. Egész nap bent roskadok. És próbálok erős maradni, de nagyon nehéz megemésztene, hogy nemsokára meghalok...
Mivel a gyógyszert még nem vizsgálták emberek, nem sok az eséje, hogy most rögtök gyógyítanának vele. Harper már nem jön naponta látogatóba, két - három naponta jön, marad pár órát és már megy is el. A Banda tagjai eddig (lassan két hónapja) még csak kétszer látogattak meg. Senki se kíváncsi egy ilyen, egyébként fertőző betegre. Mivel fertőző, így egy sterilizált szobámba vagyok bezárva. Az orvosok is csak nagyon vastag védőruhában jöhetnek be. Ez az egész, nagyon megvisel/megviselt lelkileg. Minden nap arra kelek, hogy orvosok hada áll az ágyam mellett, ugyanis mindig odrítok a fájdalomtól és a rémálmoktól.

Néhány napja tartottak egy NAGY vizsgálatot és abból kiderül, hogy mi lesz velem pár nap/hónap esetleg év múlva..
Ennek az eredményét vártuk ma izgatottan Harperre. Amikor benyitott az orvosnak (sajnos) nem látszódott semmilyen érzelem az arcán, tíz perc csend után, végre megszólalt:
- A vizsgálatok alapján és egy nagy megbeszélés után, úgy döntöttünk a kollégákkal, hogy ....


Remélem tetszett!
Üdv:Sarah T.