- A vizsgálatok alapján és egy nagy megbeszélés után, úgy döntöttünk a kollégákkal, hogy .... - majd tartottak egy kis szünetet, aztán így folytatta a főorvos:
-Zayn Malik betegünket, hazaengedjük, a daganat csoda módján visszahúzódott. Sok sikert kívánok magának! Elhagyhatják a kórházat! - mikor kimondta ezeket szavakat, mindkettőnknek könnycsepp szökött a szemébe, és megöleltük egymást. Még sohasem örültem ennyire egy hírnek, mint most.
Miután összeszedtük magunkat, a kisebb sokk után összepakoltunk, vagyis Harper összepakolt nekem, ez után már mentünk is kijelentkezni. A sikeres kijelentkezés után, még 15 perc volt, mire elértünk a kocsinkhoz, ugyanis riportere és rajongók sokasága tört utat magának a bejáratnál, hogy első sorból lásson. A rajongók mindig felvidítottak, de most a tömeg között a legtöbb az újságíró, így nem álltam meg, és nem is válaszoltam a kérdésekre. Most sokan biztos azt gondolják, hogy milyen egy bunkó vagyok, de hiába válaszolok, úgyis át fogják szerkeszteni. Mindegy mit mond az ember, úgysem azt fogja visszahallani. Azzá írják át a szavaimat amit az emberek akarnak hallani, de az évek alatt rájöttem, hogy fontosabb híreket jobb személyesen (internetes profilunkról) közölni, mint az újságíróknak megmondani, mert akkor mindent írnak az újságok csak épp a valóságot nem.
Így amikor hazaértünk, gyorsan rámentem a Twitter fiókomra és írtam egy gyors twittet, miszerint: "Köszönöm a sok üzenetet és twittet amit kaptam tőletek. Örömmel mondom, hazaengedtek és megszűnt a daganatom is! Szeretlek és még egyszer köszönöm a sok támogatást! xoxo:Zayn"
Másnap úgy döntöttünk Harper-rel, hogy megünnepeljük a hazaengedésemet, így egy kis csinos étteremben ebédeltünk, utána bementem a stúdióba, hogy újra elkezdjünk próbálni a srácokkal.
A próba közepén kapok egy váratlan telefonhívást, mégpedig Harper-től.
-Zayn, nagy baj van. Bethany ikertestvérem megakar minket látogatni. Inkább veled akar találkozni mint velem. Nagy fanod. De sose jöttünk ki jól, nem akarom hogy jöjjön! Mit csináljak? - hallottam Harper kétségbe esett vékony hangját
-Eljön, itt tölt pár napot é utána végleg eltűnik. Pár napot te is kibírsz - mondtam neki komolyan
-De Zayn, Utálom! - ez már csak nyávogás volt
-Kibírod! Hívd el egy hétvégére. Nyugi, nem lesz baj! - mondtam neki nyugodt hangon
- Jóvan, most hétvégére fogom meghívni. Rendi? - kérdezte most már normál hangon
-Rendi, de most mennem kell, puszika! - és már le is raktam
3 nap múlva elérkezett a kevésbé várt hétvége, Bethany-val. Szombat reggel Harper-rel együtt indultunk a repülőtérre Bethany-ért. Mikor megjött, azonnal a nyakamba ugrott(!!) Miután leszállt rólam, odaköszönt Harper-nek és már indultunk is haza. Ebédre Harper készült, nagyon finom csirkét sütött. Amíg ő főzött, addig én Bethany-val beszélgettem és énekeltem is neki. Nagyon megdöbbentő a hasonlóság. Teljesen úgy néz ki mint Harper, kivéve, hogy Bethany-nak vörös a haja, de én mondom nagyon dögösen áll neki. Ebéd után a csajok elindultak egy kis shoppingol-ásra. Miután visszajöttek, minden ruhadarabot megmutattak nekem is. Őszintén szólva nagyon untam. Azt a sok ruhát és még meg is kellett dicsérnem. Harpernek igaza volt, Bethany nagyon fárasztó.
Másnap annyi volt a programunk, hogy elmentünk mozizni. Én nem tudom, hogyan de a két testvér közé szorultam. A film nem volt valami nagy szám, de a csajoknak nagyon tetszett. A mozi után, végre valahára kivittük Bethany-t a reptérre. Amikor tőlem búcsúzott, odasúgott a fülembe, mégpedig:
-Zayn, én szeretlek - úgy suttogta, hogy senki se hallja csak én
Erre nem tudtam mit mondani...
Remélem tetszett!
Üdv: Sarah T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése