Minden egyes áldott nap, ugyan ez a körforgás...
Harper minden nap meglátogat, jó érzés, hogy még van valaki az életemben, aki foglalkozik velem.
A mai nap más volt, ezt már reggel is éreztem. Reggel nem jöttek be hozzám az orvosaim, a reggelit is csak később kaptam meg, az indok a késésre az volt, hogy egy megbeszélésen vannak a főorvosok. Ezt nem tudtam még akkor hova tenni, így hát nem foglalkoztam vele.
Délután Harperrel voltunk sétálni, ő is nagyon furcsa volt ma egész nap. Rákérdeztem, hogy mi nyomasztja, de csak egy semleges választ kaptam a kérdésemre. Tovább sétáltunk, mire visszaértünk már vártak a főorvosok, hogy vigyenek a vizsgálóba. Miután minden vizsgálat lezajlott a főorvősúr odasietett Harpehez és a fülébe súgott valamint, aztán tovább ment.
Este fudball meccs nézés közben Harper odafordult hozzám, és így szóét:
-Zayn.. Ma jött egy orvos Afrikából, hogy megbeszélést tartsanak a betegségedről, ugyanis agydaganatod van... láttam a könnycseppet a szép kék szemében
-Hogy lehet hogy még csak most tudtam meg?? - szinte már ordibáltam
-Afrikából azért jött, hogy megvizsgálja a gyógyszer, amit még csak patkányokon vizsgáltak, ugyanis ez a daganat ami neked van, az kb ezer évente 1-2 embernél van és most fejlesztik a gyógyszert...- most már tisztán látszódott a könny az arcán
-Harper én NEM VAGYOK patkány. EMBER vagyok, a gyógyszer nagy valószínűséggel így nem fog hatni, egy gyógyszer végkifejlesztése több tíz éveket vehet igénybe - ordítottam Harper arcára
-Tudom - szinte suttogva mondta, és gyorsan megcsókolt és már ki is rohant a kórházi szobámból...
Az állapotom sajnos még csak rosszabbodott. Az afrikai főorvos, sem találkozott még ilyen beteggel, így az orvosok is tehetetlenek az esetemben. Minden második napon én vagyok az újságok címlapjain. Több és még több hazugságokat terjesztenek rólam. Múlthéten adtam egy interjút, azóta azt az interjút háromféle módon, más válaszokkal olvastam vissza... Ennyire megbízható a bulvár...
Minden órában van egy ágyröggénem, amin nézik , hogy nincs-e újabb daganat az agyamban. Mióta romlik az állapotom, azóta csak annyira mehetek ki az udvarra, hogy egy gyors kört tegyek a kórház körül. Eddig napi több órát is tölthettem a szabadban, most viszont csak maximum fél órát. Egész nap bent roskadok. És próbálok erős maradni, de nagyon nehéz megemésztene, hogy nemsokára meghalok...
Mivel a gyógyszert még nem vizsgálták emberek, nem sok az eséje, hogy most rögtök gyógyítanának vele. Harper már nem jön naponta látogatóba, két - három naponta jön, marad pár órát és már megy is el. A Banda tagjai eddig (lassan két hónapja) még csak kétszer látogattak meg. Senki se kíváncsi egy ilyen, egyébként fertőző betegre. Mivel fertőző, így egy sterilizált szobámba vagyok bezárva. Az orvosok is csak nagyon vastag védőruhában jöhetnek be. Ez az egész, nagyon megvisel/megviselt lelkileg. Minden nap arra kelek, hogy orvosok hada áll az ágyam mellett, ugyanis mindig odrítok a fájdalomtól és a rémálmoktól.
Néhány napja tartottak egy NAGY vizsgálatot és abból kiderül, hogy mi lesz velem pár nap/hónap esetleg év múlva..
Ennek az eredményét vártuk ma izgatottan Harperre. Amikor benyitott az orvosnak (sajnos) nem látszódott semmilyen érzelem az arcán, tíz perc csend után, végre megszólalt:
- A vizsgálatok alapján és egy nagy megbeszélés után, úgy döntöttünk a kollégákkal, hogy ....
Remélem tetszett!
Üdv:Sarah T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése