-Szia,Nash!-köszöntem vidáman
-Figyelj Zayn.Nagyon sajnálom.....de a szüleid...autóbalesetet szenvedtek...-mondta szomorú hangon
-MICSODA???Mond,hogy még élnek,kérlek-hallatszott a hangomon az idegesség
-Nagyon sajnálom,de még a helyszínen életüket vesztették-közölte a szomorú hírt
-Ez nem lehet igaz! NEM!NEM! Ez valami félreértés.-mondtam nyugtalankodva
-Tudom,hogy mit érzel most Zayn, de nyugi.-mondta"barátságosan"
-Nem tudod. Hogyan is tudhatnád, neked mindenki él a családodban! Ne nyugtass te engem!-ordítottam a telefonba,teljes hangerőmmel
-Tudod mit? Most nagyon fel vagy zaklatva. Megértelek! Őszinte részvétem. Ha kicsit megnyugszol,eltudnál jönni a rendőrségre? Van pár papír...-mondta,de nem engedtem végi mondani
-Nem érdekelnek a papírok..Felfogtad??? -erre kinyomtam rá a telefon
Leraktam a telefont. 5 perce még boldogan tervezgettem a barátnőmmel a programunkat, mostanra pedig minden szétesett körülöttem. Elvesztettem azokat az embereket akik a világot jelentették számomra. Ők voltak az életem legfontosabb személyei. Ő vigyáztak rám amikor beteg voltam, amikor ép eltört a kezem vagy amikor annyira boldog voltam, hogy nem tudtam kontrollálni magam. Ők mindig ott álltak mellettem amikor szükségem volt rájuk. Ekkor Harper "Értettem mindent a beszélgetésből és nagyon sajnálom" mosollyal odajött és megölelt. Legalább Harper megmaradt nekem. Mondtam Harper-nek, hogy megyek lepihenek egy kicsit, mert ez egy kicsit sok volt most nekem.
Nem tudom pontosan hány órát aludhattam,de amikor ránéztem a telefonomra látom, hogy 52(!!!) hívás és 103(!!)sms-t kaptam. Nem volt erőm mind az 52 számot visszahívni, így úgy döntöttem megírok egy sms-t amiben ez áll:"Köszönöm,jól vagyok. Most nehéz,de megoldom.Köszönöm,hogy gondolt rám." és elküldöm mindenkinek,aki hívott vagy sms-t írt. Miután ezzel végeztem, lementem a földszintre és láttam, hogy Harper csinált nekem ebédet, vagyis vacsorát,mert már vacsora idő volt. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Harper két tányérral tért vissza. Épp a híradó ment mikor bekapcsoltam, így úgy gondoltam, nézzük azt. Pár perc múlva ez a szöveg jelenik meg előttem(mármint a TV-n).
"Zayn Malik szülei tragikus baleset áldozatai lettek" Éreztem, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon, most először sírok,mióta megtudtam a szörnyű hírt. Harper látta, hogy sírok így megfogta a távirányítót és elvitte.
-Megakarom nézni!-mondom ingerülten
-Hidd el, nem akarod!- mondta lágy hangon és megcsókolt
Így hát egy vígjátékot kellett néznem. Igazából gyűlölöm a vígjátékokat, de nem szóltam semmit. Megettem a vacsorámat és felmentem lezuhanyozni. Mikor visszamentem a nappaliba látom, hogy nem egyedül van Harper. Átjöttek a fiúk. Lementem, mindegyikőjük hozott sütit, ennivalót vagy éppen egy üveg bort és "Őszinte Részvéte, Haver. Szeretünk..,mármint érted..."
Még egy mosoly is előkerült, de az sem tartott sokáig. A fiúk elég sokáig maradtak. Miután elmentek Harper is lezuhanyzott. Megbeszéltük, hogy hogy tervezzük a holnapi napot. Harper azt mondta, hogy neki be kell vásárolnia, nem csak magának, hanem amire nekem is szükségem van. Így hát Harper vásárolni megy. Én pedig úgy döntöttem elmegyek, aláírom a papírokat.
Megbeszéltük és már aludtam is, Harper még olvasott egy kicsit.
Másnap felkeltem, gyorsan szinte villámsebsebéggel lezuhanyoztam. Mikor lementem a konyhában. Találtam egy cetlit,ez állt rajta:" Elmentem bevásárolni, majd jövök. Reggeli az asztalon. Szeretlek. -H"
Leültem az étkezőben és finom reggelit,ami egyébként rántotta két virslivel. Utána elindultam a rendőrségre, hogy aláírjam a papírokat.
3 óra múlva végeztem is a rendőrségen. Mindenki beszélgetett velem, meg kérdezősködtek, meg hasonlók. Nagyon kifárasztottak.Utálom, hogy ilyen udvarias kérdéseket tesznek fel, de nem is érdekli őket az igazság. Úgy döntöttem, hogy megajándékozom magamat egy erős kávéval, arra van most szükségem. Így hát beültem a legközelebbi kávézóba és kértem egy extra koffein-nos kávét.
Amíg vártam a kávéra(kb 5-6) percet, kb 20-an jöttek oda hozzám, hogy "részvétem, nagyon sajnálom". Mind olyan felszínes volt. Ezt utálom a legjobban, ha felszínes. Ha hazudnak az emberek,akkor hazudjanak jól.
A kávém után hazaindultam. Amikor beértem a házban, elfogott az egyedüllét. Hiányzik mindenki, a szüleim, a barátaim és a múltam. A régi szép idők. Most a szép idők helyett a pocsék,rossz,hihetetlen idők jöttek el. Teljesen magam alatt vagyok. Nem tudok senkivel beszélni! Ott van Harper, de ő ezt nem értené meg. Ő kis kora óta egyedül van. Mármint élnek a szülei, csak Harper elköltözött és azóta egyedül élt. Kivel tudok beszélni???
Aztán egyszer csak megszólal a mobilom. "Jenn" Gondolkodás nélkül felvettem.
-Jenn, hallo? Hol vagy?-kérdezem vidáman
-Zayn. Hallottam mi történt. Őszintén sajnálom. Komolyan mondom, őszintén, nem úgy mint a többi ember. Tudom utálod a felszínességeket. Tudunk valamikor találkozni? Most szálltam le a repülőről. Itt vagyok New York-ban, hogy meglátogassalak. Már régen beszéltünk. Hiányzik az együtt töltött idők. Tudod a régi szép idők.
-Köszönöm. Persze. Menjek ki érted a reptérre?-kérdeztem mosolyogva
-Nem, kössz. Értem jön Tomas. Holnap tudunk találkozni?-kérdezte bájosan
-Természetesen,Jenn. Rád mindig is lesz időm.
-Nagyon örülök, hogy nem felejtettél el. -mondja
-Soha nem foglak,Jenn.
-Most mennem kell, itt van Tom. Szia. Holnap majd írok.-mondta és le is rakta
Jenn-nel kiskorunkban, sőt még kamaszkorunkban(amíg el nem költöztek) nagyon jó viszonyunk volt. Ő volt számomra a minden. Ő volt a legjobb barátom. Rá bármikor számíthattam. Mindig mellettem volt, de miután elköltözött az anyjával Alaszkába, nem találkoztunk. Néhányszor hívtuk egymást. De Jenn-el a kapcsolatom soha nem volt több mint barátság, egyszerűen mi voltunk egymás lelki támaszai a nehéz helyzetekben. Azóta se volt még egy ilyen jó barátom se.
Mikor hazaért Harper, azonnal közöltem vele a jó hírt. Mire csak ennyi volt a válasza:
-Jenn? Az ÖLB-d? Menj. Bele fogsz szeretni. Érzem!-mondta dühösen és felszaladt a szobánkba.
Másnap mikor felkeltem éreztem, hogy a mai nap más lesz. Ma találkozom Jenn-nel. Már nagyon várom. Ő az egyetlen aki meg tud érteni. Vele mindig máshogy viselkedtem. Felszabadultabb és boldogabb voltam mint bárki mással. Kiskoromban mikor megírtam az első dalom,ő volt az első akinek megmutattam.Ha kiskoromban történt velem valami, akár rossz akár jó, ő volt az akinek elmondtam. Amikor bekerültem a fiúkkal az x-factor- ba, ő volt az első akit felhívtam. Ha Jen a közelemben van, mindig nyugodt vagyok. Megnyugtat a jelenléte.
Olyan 10 óra lehetett,mikor megcsörrent a telefonom. Ránéztem és azonnal fel is vettem. Jenn volt az.
-Zayn. Fél óra múlva a Starbucks-ba. Jó neked?-kérdezte boldogsággal teli hangon
-Nekem megfelel,de ne késs, mint régen!-mondtam nevetve, még én magam is meglepődtem, hogy nevetek. Aztán rájövök, hogy Jenn az az ember,akire most szükségem van. Aki egy kis boldogságot tud hozni az életembe.
-Nyugi, már leszoktam arról, hogy késsek. Pontos vagyok-mondta nevetve
-Ott találkozunk-mondtam és le is raktam
Gyorsan felmentem a szobámba, hogy felöltözzek. Kiválasztottam egy farmert egy pólóval, rekord sebességgel fel is vettem. Megkerestem a kocsikulcsaimat és már indultam is,mert innen 15 percre van a Starbucks. Úgy döntöttem, hogy bekapcsolom a rádiót, pedig soha szerintem még egyszer sem kapcsoltam be a kocsimba. Bekapcsolom és hallom, hogy a bandánk legújabb számát játsszák le, de nem voltam olyan hangulatomba, hogy énekeljek, pedig ez volt a legközelebb álló szám hozzám. A szám után egy időjárás jelentés majd másik 3 szám hallatszott a rádióból.És már ott is voltam.
Meglepődve látom, hogy mégsem késett Jenn, már ott várt rám egy asztalnál üldögélve.
Végig néztem, egyszerűen gyönyörű. Egy One Direction-os póló viselt és egy rövid fekete szoknyát. Egyszerűen elállt a lélegzetem mikor megláttam.
-Zayn, szia. De régen láttalak- és nyomott két puszit az arcomra
-Jenn, nagyon gyönyörű vagy... és a póló, fantasztikus.-mondom a végét már nevetve
-Reméltem is, hogy tetszeni fog-mondta mosolyogva
Hosszasan beszélgettünk a múltról, hogy kivel mi történt. Megtudtam, hogy Jennifer egy építési vállalat igazgatónője. Hihetetlenül büszke vagyok, hogy ennyi mindent elért. A hosszas beszélgetés után úgy döntöttünk elmegyünk sétálni a mólóra és ott folytatjuk a beszélgetésünket.
Mivel már kezdett besötétedni, meghívtam Jennifert egy vacsorára. Mindketten egy-egy lasange-t ettünk. Ez volt kiskorunkban is a kedvenc ételünk. Ha tehettük mindig ezt ettük. A nap további részben nagyon sokat nevettünk együtt és jó volt végre olyannal lenni aki megért.
Amikor a mólón sétáltunk szembefordultam Jenn-nel és hirtelen megcsókoltam. A csókot ő is viszonozta.
Mikor hazaértem Harper dühös képe fogadott. Magamba azon agyaltam, hogy ennél már nem lehet rosszabb.
-Zayn. Most komolyan ennél feltűnőbb helyen nem tudtad volna megcsókolni?-hallottam a gúnyt és az idegességet, de legfőképpen a bánatot a hangjában
-MI???-ordítottam
Erre Harper felém tolta az ipod-ja kijelzőét. Starity legújabb cikke vagyok, a cikk címe:" Új románc Zayn Malik oldalán?" Hozzácsatolva egy kép, amint épp Jenn-el csókolóztam. A cikkben írtak Harper-ről, ugyanis azt is tudjak, hogy ismét együtt vagyunk.
Ennél nagyobb szégyen érzetet soha nem éreztem még.
-Tudod mit Zayn? Éljetek együtt! Költöztesd ide őt is, úgy ahogy engem! ENGEM MEG HAGYJÁL BÉKÉN! Soha ne keress! Érted SOHA!- ezzel megfogta a táskáját és elment ,majd jól rámcsapta az ajtót.
Nagyon elhagyatott és szomorú voltam. Soha nem voltam még ennyire egyedül. Hibáztattam a cikkírót az oldalt, az életet,de legeslegjobban saját magamat, amiért ilyen bunkó seggfej voltam.
Zokogtam,nem tartottam vissza az érzéseimet és most először az életben sírtam. Teljes szívemből ordítottam. Igazságtalan az élet és egyre csak kérdések nem hagytak nyugodni.
MIÉRT PONT ÉN?
MIVEL ÉRDEMELTEM ÉN EZT KI?
De aztán rájöttem, hogy Isten a legnehezebb harcokat a legjobb harcosoknak adja.
Remélem tetszett!
Üdv:Sarah T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése