"Az egyik nap kaptam egy bizonyos _AN-től egy fenyegtő sms-t, hogy szálljak le Harper-ről,mert ha nem megbánom. Mert aznap mikor kaptam az sms-t elvittem magammal Harpert a forgatás helyszínire.
Akinek az baja, hát legyen. De ne szóljon bele. Ez az én életem. Tudom mit csinálok..."
Akinek az baja, hát legyen. De ne szóljon bele. Ez az én életem. Tudom mit csinálok..."
A következő napokban azért is megmutattam _AN-nak, hogy nem érdekel és találkozóra hívtam Harpert, hogy megmutassam a már elkészült videó klippemet.
-Zayn, ez nagyon ütős lett. Nagyon tetszik. Biztosan nagy nézettségre teszel majd szert ez után - mondta boldogan
-Köszönöm, örülök hogy tetszik neked.A stábon kívül te vagy az első aki látja-jelentettem ki büszkén
-Nagy megtiszteltetés - jelentette ki röhögve
Miután megmutattam neki, megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni hozzájuk egy kerti- party-ra. Válaszom egyértelműen igen volt. Így gyorsan hazavittem Harpert és mentem haza készülődni. Harper szerint az egész családja, rokonság ott lesz. Nem akartam ápolatlannak tűnni, így még gyorsan fodrászhoz is elmentem.
A fodrász után, egyenesen hazamentem, gyorsan átöltöztem és már indultam is a kerti-party-ra.
Mikor megérkeztem, már ott voltak a vendégek, nagy meglepetésemre, Harper gyors csókkal üdvözölt.
Ezt gondoltam magamban:"Jó, akkor még hivatalosan együtt vagyunk..."
A sütögetés közben megkértek rá, hogy énekeljek egyet, elénekeltem az új számomat. Mindenkinek nagyon tetszett.
Miután vége volt a vacsorának, úgy döntöttem, hogy ideje mennem. Harper gonoskodó pillantások közepette kikísért,
-Köszönöm ezt a remek estét, Harper. Még mindig együtt vagyunk? - kérdeztem rejtélyesen
-Azt hiszem, .....igen. Részedről? - kérdezi félénken
-Minden álmom, hogy olyan barátnőm legyen, mint te... - mondtam és közelebb húztam és megcsókoltam
-Később átmehetek? - kérdezte mosolyogva
-Bármikor - feleltem rejtélyes mosollyal
Ezzel el is köszöntünk és a kocsim irányába vettem az irányt, Egyszer csak egy kocsi tűnt elő a semmiből... aztán elájultam.
Másnap egy helyi kórházban tértem magamhoz, Nem értettem mi történt, de egy dologban biztos voltam, hogy Harper szeret engem, mert ott ült mellettem a kórházban. Ahogy felkeltem, azonnal felkelt ő is.
-Zayn, nyugi. Minden rendben lesz, csak NE mozogj! - utasított
-Mi történt Harper?? Miért vagyok itt? - kérdeztem mérgesen a tudatlanságtól
-Elütött egy kocsi, mikor elmentél tőlünk....megrepedt a gerincedben két csont is...de minden rendben lesz - mondta nyugodt hangon, hogy tud nyugodt lenni?
-Hogy megyek így próbára? - vártam a választ visszafojtott lélegzettel
-Nagyon sajnálom, de kerestek egy másik főszereplőt... - jelentette ki, látszót rajta, hogy tényleg sajnálja
A döbbenettől nem tudtam mit válaszolni. Egy dolgot tudtam, hogy ki kell jutnom innen.
-Hey, Har (így becézem Harpert) hogy tudok kijutni innen? - kérdeztem mindenre elszállt arckifejezéssel
-Zayn, egyenlőre itt kell maradnunk. Pár hétig, amíg járni újra nem tudsz - válaszolta együtt-érzően
-Pár hétig? Az kb mennyi?? - kérdeztem most már ingerülten
-Olyan tíz hét... de végig itt leszek veled...
A válasz annyira lesokkolt, hogy elájultam. Bár ez ilyenkor megszokott, ha ilyen súlyos sérülésed van, bármikor elájulhatsz...
Pár óra múlva, amikor magamhoz térek, elfogott a vesztes érzés. Nagyon keveset éreztem ilyet, eddig. De most nem tudom felfogni, hogy:
1, Harper visszajött hozzám(ennek nagyon örülök)
2, elütött egy kocsi
3,kirúgtak a filmből(mellesleg a kedvenc filmemből)
Épp, hogy végig futott az agyamon, ez a pár kis tény, már jött is a nővér, hogy megetessen, ugyan is egyenlőre mozogni sem tudok, de az orvosok megnyugtattak, nem bénultam le, ez csak átmeneti. A nővértől elveszi Harper az ebédem és elkezd etetni. Kis aranyos szemeivel néz engem, olyan jó érzés, az hogy van olyan ember aki tényleg szeret, és ebből a nézésből ezt látjuk...
Egy héttel később se javult sokkal az állapotom, de már szerencsére már mozogni tudok, de járni még mindig nem tudok. De még pár hónapig biztos a kórház négy fala közt leszek.
Remélem tetszett!
Üdv:Sarah T.
-Zayn, ez nagyon ütős lett. Nagyon tetszik. Biztosan nagy nézettségre teszel majd szert ez után - mondta boldogan
-Köszönöm, örülök hogy tetszik neked.A stábon kívül te vagy az első aki látja-jelentettem ki büszkén
-Nagy megtiszteltetés - jelentette ki röhögve
Miután megmutattam neki, megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni hozzájuk egy kerti- party-ra. Válaszom egyértelműen igen volt. Így gyorsan hazavittem Harpert és mentem haza készülődni. Harper szerint az egész családja, rokonság ott lesz. Nem akartam ápolatlannak tűnni, így még gyorsan fodrászhoz is elmentem.
A fodrász után, egyenesen hazamentem, gyorsan átöltöztem és már indultam is a kerti-party-ra.
Mikor megérkeztem, már ott voltak a vendégek, nagy meglepetésemre, Harper gyors csókkal üdvözölt.
Ezt gondoltam magamban:"Jó, akkor még hivatalosan együtt vagyunk..."
A sütögetés közben megkértek rá, hogy énekeljek egyet, elénekeltem az új számomat. Mindenkinek nagyon tetszett.
Miután vége volt a vacsorának, úgy döntöttem, hogy ideje mennem. Harper gonoskodó pillantások közepette kikísért,
-Köszönöm ezt a remek estét, Harper. Még mindig együtt vagyunk? - kérdeztem rejtélyesen
-Azt hiszem, .....igen. Részedről? - kérdezi félénken
-Minden álmom, hogy olyan barátnőm legyen, mint te... - mondtam és közelebb húztam és megcsókoltam
-Később átmehetek? - kérdezte mosolyogva
-Bármikor - feleltem rejtélyes mosollyal
Ezzel el is köszöntünk és a kocsim irányába vettem az irányt, Egyszer csak egy kocsi tűnt elő a semmiből... aztán elájultam.
Másnap egy helyi kórházban tértem magamhoz, Nem értettem mi történt, de egy dologban biztos voltam, hogy Harper szeret engem, mert ott ült mellettem a kórházban. Ahogy felkeltem, azonnal felkelt ő is.
-Zayn, nyugi. Minden rendben lesz, csak NE mozogj! - utasított
-Mi történt Harper?? Miért vagyok itt? - kérdeztem mérgesen a tudatlanságtól
-Elütött egy kocsi, mikor elmentél tőlünk....megrepedt a gerincedben két csont is...de minden rendben lesz - mondta nyugodt hangon, hogy tud nyugodt lenni?
-Hogy megyek így próbára? - vártam a választ visszafojtott lélegzettel
-Nagyon sajnálom, de kerestek egy másik főszereplőt... - jelentette ki, látszót rajta, hogy tényleg sajnálja
A döbbenettől nem tudtam mit válaszolni. Egy dolgot tudtam, hogy ki kell jutnom innen.
-Hey, Har (így becézem Harpert) hogy tudok kijutni innen? - kérdeztem mindenre elszállt arckifejezéssel
-Zayn, egyenlőre itt kell maradnunk. Pár hétig, amíg járni újra nem tudsz - válaszolta együtt-érzően
-Pár hétig? Az kb mennyi?? - kérdeztem most már ingerülten
-Olyan tíz hét... de végig itt leszek veled...
A válasz annyira lesokkolt, hogy elájultam. Bár ez ilyenkor megszokott, ha ilyen súlyos sérülésed van, bármikor elájulhatsz...
Pár óra múlva, amikor magamhoz térek, elfogott a vesztes érzés. Nagyon keveset éreztem ilyet, eddig. De most nem tudom felfogni, hogy:
1, Harper visszajött hozzám(ennek nagyon örülök)
2, elütött egy kocsi
3,kirúgtak a filmből(mellesleg a kedvenc filmemből)
Épp, hogy végig futott az agyamon, ez a pár kis tény, már jött is a nővér, hogy megetessen, ugyan is egyenlőre mozogni sem tudok, de az orvosok megnyugtattak, nem bénultam le, ez csak átmeneti. A nővértől elveszi Harper az ebédem és elkezd etetni. Kis aranyos szemeivel néz engem, olyan jó érzés, az hogy van olyan ember aki tényleg szeret, és ebből a nézésből ezt látjuk...
Egy héttel később se javult sokkal az állapotom, de már szerencsére már mozogni tudok, de járni még mindig nem tudok. De még pár hónapig biztos a kórház négy fala közt leszek.
Remélem tetszett!
Üdv:Sarah T.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése