3 rész

Másnap kicsit későn ébredtem, lementem az étkezőbe. Egy váratlan látvány fogast, Aria és egy nagy kigyúrt pasas várt rám. Hirtelen azt sem tudtam, hogy álmodom vagy a valóság. De aztán rájöttem, hogy ez a valóság.
-Zayn, beszélnünk kell.-halottam a hangján valami drámait, de nem tudtam mi lehetett
-Ok, de először is, ki Ő?-mutattam a kigyúrt pasira
-Ja,igen. Tudod Zayn ő a barátom, Thomas. Erről akartam veled beszélni, úgy értem kettőnkről. Nem fog működni közöttünk. Azért jöttem,hogy békésen váljunk el, ne haragba.
-A BARÁTOD???? BÉKÉSEN???-ordibáltam, mivel a házban csak mi voltunk nem zavartam senkit
-Ne kapd fel a vizet,Zayn. Nem akarok veszekedést-mondta nyugodt hangon,nem tudam,hogy lehet valaki ennyire nyugodt
-Ne kapjam fel??? Elmentem egy koncertre és máris összejöttél valakivel?? Ne legyek ideges?? Tudod mit, nem is érdekel. Nekem olyan társ kell, aki mellettem van jóba rosszba, de most MENJETEK EL!- mondtam erőteljes hangon
- Rendben sajnálom, hogy így kellett elválnunk...- meg se hallgattam mit akar mondani, kivezettem őket az ajtón.
Olyan erősségű düh árasztott el, ami mostanáig még sosem. Kívül ideges voltam,belül pedig összetört. Nagyon szerettem Aria-t, ő volt a mindenem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hirtelen el lehet veszíteni olyan embert akiért az életünket is adnánk. De ebbe sajnos bele kell törődnöm.
Egész délelőtt aludtam,nem bírtam felkelni, de amikor hazajött anya, fel kellett kelnem. Segítettem neki az előkészülődésben, mert jönnek ma a család és a barátok grillezni egyet. Már olyan régen találkoztam velük,de sajnos nincs most jó hangulatom.
Gyorsan még lezuhanyoztam a vendégek előtt, muszáj "lemosnom" magamról a szomorúságot. Amikor lementem,egy új váratlan kép fogadott. Ott állt Aria és az új pasija. Anya odajön és a fülembe súgta: "Ugye nem baj, meghívtam Aria-t és a testvérét?"
-Nem, dehogy Anya, csak egy baj van.
-Mi baj,Zayn?
-Hogy Thomas nem Aria testvére, hanem az új barátja.
Anya nem tudott mit mondani, de láttam rajta hogy azonnal kizavarná őket, de én nem mondtam többet,csak próbáltam viszonylag boldog arcot vágni mindenhez, néha még nevettem is.De egyszerűen annyira rossz volt őket együtt látni, persze a vendégek még mindig azt hitték,hogy Aria az én barátnőm.Nem mondtam el,mert nekem is nagyon nehéz felfogni és azért sem, mert akkor kiszivárog és már reggelre ezzel lesz tele az internet. Most főleg a pletykákra nem vagyok kíváncsi.

Másnap arra kelek, hogy valaki üzenetet írt. Megnéztem és valahogy vidámabb lettem, Harper üzent.
H:"szia,felébredtél?"
Z:"Most keltem,mizujs?"
H:"Pénteken koncert,<3"
Z:"Bizony,én már nagyon várom"
H:" Kapok egy képet a barátnőddel?"-ennél a résznél elfogott a sötétség, a bánat és a szomorúság
Z:" Rólam kaphatsz, de nincs barátnőm."
H:" Nem Aria-val jársz?"
Z."Tegnapig én is úgy tudtam,de ezt ne mond senkinek."
H:"Igazán sajnálom,de nyugi nálam biztonságban vannak a titkaid. :)"
Z:" Köszönöm,most mennem kell,még beszélünk,szia."
H:Szya"


Az este hátra levő részében próbáltunk a fiúkkal. A zene egy kicsit elterelte a figyelmem. Olyan jó volt átadni magam a zenének és csak énekelni, nem kellett semmire figyelni. Sem a rajongókra,sem arra hogy le ne essek a színpadról, egyedül csak a zenére. Annyira élvezem az ilyen alkalmakat. Imádok énekelni, Ha nem lenne a zene, akkor az emberiség se lenne. Próba után ott maradtam még a próba termünkben, megnézni a dal listát, amit Londonban fogunk előadni. Nagyon izgatott vagyok már a koncert miatt és Harper is izgat,hogy valójában is olyan kedves, mint interneten keresztül.  Mire hazaértem éjfél lehetett,de nem tudtam elaludni,ezért lementem a zongoránkhoz és elkezdtem összehozni egy dalt. Két és fél óra múlva, tombolva énekeltem és zongoráztam az új szerzeményem. A dalba beleírtam minden érzelmemet és fájdalmamat. Annyira azonosulni tudtam a zenével.Fel is vettem és elküldtem a fiúknak aztán a menedzserünknek. Arra várva, hogy hogy tetszik nekik,de eltelt azóta még egy fél óra,de még nem üzentek. Amikor ránéztem az órára, 5.00-át mutatott. Arra gondoltam,hogy elmegyek a pékségbe. Kiment az álom a szememből. Még nem volt teljesen világos,de már világosodott, fura érzés volt sétálni ilyenkor az utcákon,pedig kiskoromban minden reggel iskolába menet itt vettem a reggelim. Eszembe jutottak a régi "szép" iskolás emlékek,ekkor eszembe jutott, hogy meg kéne  látogatni a régi iskolám, hátha örülnének nekem.
Amikor hazaértem, a szüleim nagyon örültek a friss reggelinek.
-Mikor keltél Zayn?-hallottam a konyhából anyám lágy hangját
-Nem is aludtam,olyan éjfél volt mire hazaértem. Utána írtam egy számot, zongora kíséretében. Ma ellátogatok a régi sulimba.
-Ez nagyszerű ötlet,Fiam.-mondta apám
-Biztos fognak örülni fognak neked Kincsem.-mondta anya
-Remélem...

Összeszedtem magam és elindulta a dombon lefele a már 

 jól ismert úton, kiskoromban naponta volt, hogy 5-ször is megtettem egy nap.Nagyon szerettem mászkálni már gyerek koromban.
Ahogy beléptem az iskolába,síri csönd volt,éppen tanítás volt. Az utam egyenesen a tanáriba vezetett, hogy megkeressem a volt ofőm. Meg is találtam.
-Szia Zayn,már nagyon régen láttalak.
-Csókolom tanárnő, most egy pár napig itthon vagyok és gondoltam,hogy meglátogatom a régi sulim.-mondtam feldobódva
-Nagyon jól tetted,tudod hogy itt mindig szeretettel várunk. Megnézheted az új osztályom, nagyon aranyosak és mindig mondom, hogy te is az én osztályomba jártál.
-Természetes, hogy megnézem őket. Hahah.
-A termetek nem változott semmit mióta elmentetek.
- Fura újra itt, már olyan régen jártam itt.
-Mesélj valamit. Mi a helyzet együtt vagytok még Aria-val?
-Hát, sajnos nem rég szakítottunk. De egyébként semmi más nincs velem, épp most fejeződik be a turnénk,Londonba fogunk zárni. Hamarosan lesz egy vagy két számunk.-hirtelen megszólal a telefonom.
- Elnézést,tessék menni,megyek majd,de ez egy fontos hívás
-Rendben,várunk.
"- Szia Zayn, a szám egyszerűen hihetetlen, nagyon klassz. Ha a skacoknak is tetszik, lehet belőle valami. Nagy robbanás lenne. Igaz a hír, hogy szakítottatok Aria-val?
-HONNAN TUDOD????
-Mondta anyukád, nyugi még nem tudja más.Sajnálom, jobb lány érdemelsz,már mondtam neked,nem is egyszer.
-Rendi,majd beszélünk a sulimba vagyok.
-ok,szia"

Ahogy beléptem az osztályterembe minden gyerek elkezdett mosolyogni és minden gyerek elővett egy lapot.Biztos autógrammot szeretnének. Visszagondoltam a régi "szép" időkre,amikor én ültem a padok mögött és azon izgultam ,hogy ne engem feleltessenek,mert már megint nem tanultam. Vicces,szép emlékek kötődnek az iskolás éveimhez.A tanárnő bemutatott,aztán aki szeretett volna képet azzal csináltam és mindenkinek adtam autógrammot. Miután a gyerekek elmentek ebédelni, bementem a tanáriba és köszöntem a volt tanáraimnak, váltottam mindenkivel egy-két mondatot.
Ezután a kis "kiruccanás" után bementem egy kávézóba,kértem egy jó erős kávét. Nagyon fáradt voltam. Pedig még a fiúkkal is kell próbálni,ezért nem is mentem haza, hanem  a kávézó után a próba terembe mentem.A próba mint mindig nagyon kemény, fárasztó, de ugyanakkor felszabadító is volt. Az egész stábnak előadtam az új szerzeményem,mindenkinek nagyon tetszett, ezért úgy döntöttünk, hogy szét osztjuk, hogy mindenki tudjon benne énekelni. Kiadjuk!!!Ez lesz az első szám, amit kiadunk amit én írtam egyedül. Mire nem képes a fájdalom??

Ekkor eszembe jutott egy bosszú.Megfizetnek a fájdalmamért.


Remélem tetszett!
Üdv.Sarah T.

2 Rész

A Paris-i koncerten nagyon sok rajongóval volt alkalmunk találkozni. Felemelő érzés találkozni olyan emberekkel akik szeretik azt amit csinálsz és téged is szeretnek,pedig nem is ismernek.Egy koncert után az egész stáb felszabadul. De sajnos nincs időnk kipihenni magunkat,mert megyünk vissza New York-ba és felvesszük a dalok,utána meg indulunk a következő állomásunkra,ami egyben az utolsó is. London,nekem az a város nagyon szimpatikus.Eddig még csak 1-szer volt alkalmam odalátogatni,de már nagyon várom,hogy megismerjük a londoni rajongóinkat.Legutóbb amikor Londonba azaz a legelső alkalommal nem koncertezni voltunk,így nem volt időm se alkalmam találkozni a rajongókkal. De nagyon sok emailt kapunk az ottaniaktól. A repülőn ülve,egyszer csak megszólalt a telefonom."KI lehet már ilyenkor?"
-Hello,itt Zayn.
-Szia kicsim,elindultatok?
-Igen,már a repülőn ülünk már egy ideje.-hallatszott a hangomon,hogy nem vagyok a legjobb formámban
-Csak azt akartam mondani,hogy ma nem tudunk találkozni,mert egy régi barátommal találkozok,tudod Tom akiről már annyit meséltem.
-Persze tudom ki,akkor majd találkozunk valamikor.-érződött a hangomon egyszerre az ideget és a meglepődöttséget
-Puszika.-és már le is rakta...

-Baj van haver?-kérdezte Harry,ő volt aki mindig látta,ha van valami bajom
-Nem,vagyis igen. Aria,tudod a csajom,nem tudunk ma találkozni,mert fontosabb neki valami TOM.
-Ki az a Tom?-hallatszott,hogy már őt is érdekli a történtek
-Állítólag valami régi batátja.De minden héten beszél róla kb fél órát.Ajj
-Szerintem már nem szeret téged haver,nem akarok bajjósló lenni,de két hét alatt amíg Paris-ba voltunk vagy 3-szor hívott.
-Szerintem nem,a múltkor azt említette,hogy messze lakik Tom,és szerintem most jött ide és szeretett volna beszélni Aria-val-mondtam.
A további repülőn töltött időn,énekeltünk a rajongóknak meg autogrammot osztottunk,mert most nem a magán gépünkkel jöttünk,bár én nem igazán jelentett gondot a többiek nem örültek,hogy egy "rendes" géppel jöttünk. Bár én nem vagyok olyan,hogy azért mert ismernek minket,meg felépítettünk egy karriert,ezért még nem kell mindennek VIP-ba történnie. Én élvezek nem csak sztárokkal lenni.Meg én magam nem nevezném sztárnak,csak egy olyan embernek,akinek bejött az álma és az élete. Én a zenének élek. Idővel majd még a zenéhez jön majd a családom,de arról még semmi értelme beszélni.
A reptéren a családom és néhány haverom várt.(a rajongókat nem engették be)Hazaérve megfogott az édes otthon érzés,hazaérkeztem abba a házba ahol kiskoromba felnőttem,emlékszem amikor egy vacsora közben beszélgettünk a családdal,amikor eszembe jutott a One Direction ötlete. Annyira bele éltem magam,hogy a szüleim abba az időszakba mást sem hallottak csak a bandát. Próbáltak csillapítani,hogy nyugodjak le,mert nem biztos,hogy lesz belőle valami. De két év múlva amikor találkoztam a fiúkkal tudtam,hogy valóra fog válni a tervem.Lezuhanyoztam,utána amikor lementem várt rám egy kislány.
-Zayn,tudom hogy azt kérted,hogy pihenni akarsz,de ennek a kislánynak te vagy a kedvence és a héten elköltöznek innen, és nagyon szeretett volna találkozni veled.- mondta anyám nyugodt hangon.
-Persze,semmi gond.
-Szia,hogy hívnak?
-Hanna,nagyon nagy rajongód vagyok.Te vagy a kedvencen a One Direction-ból.
-De szép neved van,Hanna.Köszönöm,szeretnéd énekelni velem?
-UUU,persze, lécci a You and I-t.
-Rendicsek.-bekapcsoltam a zenét és elkezdtünk énekelni.
  Utána fotózkodtunk és fotót csináltunk,természetesen én is kiraktam a képet.
  Utána megvacsoráztunk,mondtam a csáládnak,hogy most nagyon fáradt vagyok és inkább lepihennék,megértették.
Ahogy felmentem a régi szobámba,azonnal bekapcsoltam a gépem beléptem a magán facebookomba.Látom,hogy egy Harper nevezetű lány rám írt. Mondom egye fene,visszaírok
"Szia,hogy vagy?" lehet nem is akar beszélgetni.
"Alig várom már a londoni koncerteteket.Fogunk találkozni is,mert a VIP-ba rendeltem a jegyet :)"
De kedves,gondoltam magamba,biztos egy élmény lesz London.
"Én is várom,majd mond meg,hogy veled beszéltem,ha majd talizunk:)"

Úgy azt hiszem,hogy körülbelül olyan reggel 3-4ig beszélgettem Harper-rel igazából semmi különlegesről nem beszéltünk,de nem tetszik. Nekem van egy óriási szerelmem,Aria.

Remélem tetszett.
Üdv: Sarah T.

1 Rész

A mai nap a bandával Paris-ba érkeztünk. Én személy szerint,nagyon szeretem Parist. A szép napsütéses időben indultunk várost nézni.Legelőször az Eiffel toronyt néztük meg, ott sok kirakodó vásár volt. Mindenki vett ajándékot a családjának vagy éppen a barátnőjének,én az utóbbinak vettem.Egy Eiffel tornyos nyakláncot,ahogy én ismerem tetszeni fog neki.   Amint észrevettek minket a rajongók,azonnal lerohantak minket,de szerencsére csak 30 percünkbe került amíg aláírást adtunk és fotózkodtunk,de ne essen félreértés nagyon szeretjük a rajongóinkat. Nekik köszönhetjük amit eddig elértünk. A következő állomás Arc de Triomphe. Ott nem töltöttünk sok időt, az nem tetszett nekünk annyira. Közben úgy elment az idő, hogy besötétedett. A következő és egyben az utolsó helyszín a mai napra, ahova ellátogattunk az a Louvre. A sötét estében,gyönyörű volt,ahogy ki volt világítva. Pont egy rendezvényre csöppentünk be,egy fiatal lány énekelt  a színpadon, amikor lejött,arra gondoltunk,hogy odamegyünk neki gratulálni.Így is volt,a lány nagyon megilletődve figyelte,hogy mit is szeretnénk mi neki mondani. Aztán annyira örült neki,hogy meghívott minket egy kávéra( kicsit már késő volt,de nem akartuk megbántani,hogy nem fogadjuk el) a kávézás közben beszélgettünk vele egy jót.
-Zayn tudnál jönni egy kicsit?- kérdezi a fiatal lány,aztán így folytatja:
-Tudod,ez a mi "fesztiválunk" és megtisztelő lenne,ha fellépnétek.
  Megijedtem,hirtelen azt se tudjam mit mondjak.De a megfelelőt sikerült kitalálnom.
-Szívesen,de a mai napunk nagyon kimerítő volt,így ma nem szeretnénk fellépni,de holnap 10-üra körül,ha nektek jó,akkor megbeszélem a fiúkkal.
-Az nagyon jó lenne.-válaszolta boldogsággal az arcán.
  Aztán a stábbal visszamentünk a szállodába és már mentünk is aludni.

Másnap reggel,arra ébredtem,hogy az egész stáb egyszerre ordítja,hogy BOLDOG SZÜLINAPOT ZAYN!!!! Felkeltem gyorsan,akkor egyesével jöttek és hozták az ajándékaimat,őszintén szólva nagyon örültem az ajándékoknak. A fiúktól egy nagy közös ajándékot kaptam, egy olyan koncerten fogunk részt venni,amely egy repülő szárnyán repülve énekelünk és élő adásként megy majd a televízióban. Annyira izgatott lettem ettől a hírtől,már az eleve jól kezdődött napomat is feldobta. Lementünk reggelizni, egy hatalmas torta vár lent,amin egy kis Zayn figura volt és éppen énekelt. Ez volt a reggeli,irtó fincsi volt. Ez után elmentünk a próbára,mert nemsokára lesz egy fellépésünk,itt Paris-ban. Olyan délután kettő lehetett,amikor felnéztem a közösségi oldalaimra. Nagyon lassan nyílt meg,már azt hittem,hogy a telefonommal van a baj,de aztán amikor betöltött rájöttem,hogy csak túlpörgött. Mindegyik közösségi oldalaimra tízezer felett érkezett értesítés. Örültem,hogy a rajongóim se felejtkeztek el rólam. Délután mondtam,hogy én pihenni akarok,így hagytak,nem zaklattak. Felkeltem láttam,hogy 30 nem fogadott hívásom van,ezek közül a családom és a barátaim. Mindenkit visszahívtam, ők pedig felköszöntöttek.Olyan boldogság fogott el a mai nap.Este elmentünk a stábbal egy VIP szórakozóhelyre, ott sok "sztár" volt ott,pl Taylor Swift,Ariana Grande és még sokan mások. Egy kicsit sokat ittam,mert már a limuzinba akartam aludni.De ettől függetlenül,nagyon jó volt a szülinapom.



Remélem tetszett.
Üdv:Sarah T.